Egy vállalat jogi vagy működési struktúrájának átalakítása nemcsak a szervezeti működést változtathatja meg. Pénzügyi vezetőként érdemes azt is végiggondolni, hogy az új működésnek milyen számviteli és adózási következményei lehetnek.
Egy médiavállalatnál egy ilyen változás vezetett el egy jelentős iparűzési adómegtakarítás lehetőségének felismeréséhez.
Megváltoztak a döntési jogok és a kockázatok
A korábbi struktúrában a leányvállalat döntött a műsorok beszerzéséről és a műsorrend kialakításáról. A műsorjel fellövését és sugárzását ugyan az anyavállalat végezte, de a tartalommal kapcsolatos döntések és az ezekhez kapcsolódó üzleti kockázatok alapvetően a leányvállalatnál voltak.
Később a működési modell jelentősen átalakult.
Az anyavállalat magához vonta a műsorbeszerzéssel és a műsorrend összeállításával kapcsolatos döntési jogokat. A leányvállalatnál elsősorban a marketing- és értékesítési feladatok maradtak, a műsorbeszerzéssel és műsorrenddel kapcsolatban pedig tanácsadói szerepet látott el.
Ezzel lényegében a műsorok sikerességéhez kapcsolódó üzleti kockázat is átkerült az anyavállalathoz.
A leányvállalat az új struktúrában egyfajta ügynöki szerepbe került: az általa értékesített reklámidőből, illetve a kábelszolgáltatók felé számlázott díjakból a megállapodás szerinti részesedésre volt jogosult, míg a bevételek fennmaradó része az anyavállalatot illette.
Egy kérdés az iparűzési adóról
A vállalat bevételeinek megközelítőleg kétharmada reklámbevételből, egyharmada pedig a kábelszolgáltatók felé számlázott díjakból származott.
A korábbi működési modellben mindkét bevételtípus után úgy fizettünk iparűzési adót, hogy azokkal szemben nem állt rendelkezésre olyan levonási lehetőség – például anyagköltség vagy közvetített szolgáltatás –, amely érdemben csökkentette volna az adóalapot.
Az új struktúra azonban felvetett egy kérdést.
A leányvállalat a kábelszolgáltatók számára már nem saját programming döntései alapján összeállított műsorrendet értékesített. A műsorrendet az anyavállalattól készen kapta, a műsorok beszerzéséről és a műsorrend kialakításáról pedig nem rendelkezett önálló döntési jogkörrel.
Felmerült bennem, hogy ebben az új működési modellben a kábelszolgáltatók felé nyújtott szolgáltatás – megfelelő szerződéses és számlázási feltételek mellett – értelmezhető-e közvetített szolgáltatásként, és ezáltal az anyavállalattól igénybe vett és továbbértékesített szolgáltatás értékével csökkenthető-e az iparűzési adó alapja.
A potenciális pénzügyi hatás miatt ezt az ötletet nem lehetett pusztán egy belső értelmezés alapján alkalmazni.
Az ötlettől a megvalósításig
Az elképzelést egyeztettük a vállalat adótanácsadójával, aki egyetértett az értelmezéssel, és vállalta, hogy az illetékes adóhatóságtól is szakmai állásfoglalást kér.
A visszajelzés pozitív volt.
Ezután a megoldást a működésben is megfelelően le kellett képezni. A kábelszolgáltatókkal kötött szerződéseket kiegészítettük annak rögzítésével, hogy a leányvállalat által nyújtott szolgáltatás közvetített szolgáltatást tartalmazhat, és ezt a számlázás során is megfelelően megjelenítettük.
Így az új struktúra hatálybalépésétől kezdve a kábelszolgáltatói bevételekhez kapcsolódó közvetített szolgáltatás csökkenthette az iparűzési adó alapját.
Az eredmény: 100 millió forint megtakarítás két év alatt
Mivel a kábelszolgáltatóktól származó bevétel a vállalat teljes bevételének megközelítőleg egyharmadát jelentette, az adóalap változásának jelentős pénzügyi hatása volt.
A megoldással két év alatt mintegy 100 millió forint iparűzési adó megtakarítását sikerült elérni.
Számomra azonban ennek a történetnek nemcsak az összeg miatt van jelentősége.
A lehetőség nem egy adóbevallás vizsgálatából indult. Az üzleti modell változott meg: máshová kerültek a döntési jogok, a funkciók és a hozzájuk kapcsolódó kockázatok. Ebből adódott a kérdés, hogy vajon az adózási kezelésnek is követnie kell-e ezt a változást.
A megoldáshoz ezért több területet kellett összekapcsolni: az üzleti működést, a jogi struktúrát, az adózást, a szerződéseket és a számlázási folyamatot.
Mit jelent számomra a CFO-szintű pénzügyi gondolkodás?
Egy CFO feladata számomra nem ér véget a riportok, a tervek vagy a cash flow elkészítésénél.
Fontosnak tartom megérteni azt is, hogyan működik maga az üzlet, hol vannak a döntési jogok és a kockázatok, hogyan változnak a folyamatok, és ezeknek milyen pénzügyi következményei lehetnek és milyen pénzügyi lehetőségeket rejtenek.
A CFO szerepét abban látom, hogy felismerje a pénzügyi lehetőséget, feltegye a megfelelő kérdést, bevonja a szükséges szakértőket, majd a jóváhagyott megoldást átültesse a vállalat működésébe.